A Panzerjäger I-es (SdKfz 101) Németország hadseregének az első páncélvadász harcjárműve volt, 1941-től egészen 1944 közepéig teljesített szolgálatot. A jármű a német gyártású PzKpfw I-es rezervor alvázának és a cseh 47 mm-es páncéltörő ágyúnak a kombinációja.
Tervezés
A Panzerkampfwagen I könnyű rezervort 1933-as elkészülésekor kiképző feladatokra szánták. A második világháború kitörését követően az égető rezervorhiány szükségessé tette a változat harci alkalmazását. De mivel a típus semmilyen szempontból nem felelt meg a követelményeknek, 1941-ben kivonták a szolgálatból. Az így felszabaduló nagyszámú rezervor-alvázat pazarlás lett volna kiselejtezni, tehát megpróbáltak alternatív felhasználási módokat keresni a jármű számára. Ennek eredményeképpen számos olyan jármű született, mint például a Bison I, Flakpanzer I és a Panzerjäger I.
A Panzerjäger I-es volt a Wehrmacht első páncélvadásza, amelyet számos más típus követett. A jármű első példánya 1940 márciusában készült el a berlini Alkett cég gyárában. Később a Daimler-Benz és a Škoda cégek is bekapcsolódtak az előállításába. A gyártás 1941 februári leállításáig 202 darab Panzerkampfwagen I-et alakítottak át oly módon, hogy a torony helyére egy 47 mm-es Pak 36(t) löveget szereltek, amit 15 mm-es lövegpajzzsal is elláttak. Néhány példányt a csehszlovák lövegek elfogyását követően 37 mm-es PaK 35/36-os löveggel szereltek fel.
Alkalmazás
A Panzerjäger I rezervorkat a Wehrmacht különböző önálló páncélvadász zászlóaljaihoz osztották be. Szinte valamennyi hadszíntéren megfordult, franciaország lerohanásától kezdve Észak-Afrikán át a Szovjetunió elleni hadjáratig. Összességében viszont a típus sikertelennek mondható, ennek elsősorban a gyenge páncélvédettsége és csekély tűzereje az oka. A páncélvadászok új generációjának megjelenésével folyamatosan kivonták a frontszolgálatból, de a megszállt területeken továbbra is alkalmas volt rendvédelmi feladatok ellátására.
Forrás: Wikipédia
