Sd.Kfz. 250
Sd.Kfz 250 a szlovákiai felsővízközi hadi múzeumban
Típus	páncélozott féllánctalpas csapatszállító
Fejlesztő ország	Harmadik Birodalom
Harctéri alkalmazás
Gyártó	Demag
Gyártási darabszám	~6628
Háborús részvétel	második világháború
Általános tulajdonságok
Személyzet	4 fő
Hosszúság	4,77 m
Szélesség	1,95 m
Magasság	1,66 m
Tömeg	5,7 t
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat	8-15 mm
Elsődleges fegyverzet	2 db 7,92 mm-es MG 34vagy MG 42 géppuska
Másodlagos fegyverzet	alváltozattól függő
Műszaki adatok
Motor	Maybach HL 42 TRKM, 4170 cm3, 100 LE (73,6 kW) 2800 f/p-nél, benzinmotor, üzemanyagtartály 140 l
Teljesítmény	100 LE
Felfüggesztés	torziós rugó
Sebesség	úton 65 km/h
Fajlagos teljesítmény	100 LE
Hatótávolság	úton 350, terepen 200 km

A 15 változatban gyártott Sonderkraftfahrzeug 250 (rövidítve Sd.Kfz. 250) könnyű páncélzatú féllánctalpas volt, hasonlóan, mint a nagyobb Hanomag-tervezésű SdKfz 251. Teljes neve 1939 és 42 között Leichte Mannschaftwagen Typ D 7p, SdKdz 250. 1942 után Leichter Shützenpanzerwagen Typ D 7p, SdKdz 250. A DEMAG vállalat gyártotta és a Náci Németország használta a második világháború alatt. A 250-nek 4 futógörgő tengelye volt, ellentétben a 251-essel, amelynek 6 volt. Az SdKfz 251 3 tonnányi terhet szállíthatott, a kisebb és könnyebb 250-es csak egy tonnát. Elölről nézve a két jármű nagyon hasonló volt.

Összehasonlítva az USA féllánctalpasaival, az SdKfz 250 kevésbé mozgékonyabb volt, meghajtatlan első kerekkel. Lánctalpjainak köszönhetően viszont sokkal mozgékonyabbak voltak azoknál a páncélautóknál, melyeket felváltottak, a katonák között pedig nagy népszerűségnek örvendtek. A legtöbb típus nyitott tetejű volt, egyszárnyú hátsó ajtóval.

Alkalmazás

A járművet széles körben használták a második világháború folyamán. Az alap gyalogos szállító típust lövészpáncélosként használták a felderítő egységek, megfigyelő osztagok szállítására. Ezt az alap variációt általában egy vagy két MG34-es géppuskával szerelték fel. A későbbi típusok 20 mm-es, 37 mm-es és esetenként 75 mm-es lövegeket szállítottak, hogy támogassák a sokkal könnyebben felfegyverzett változatokat.

Számos egyedi tervezésű változatot már a háború korai szakaszában is használtak. A 250/3 és a 250/5 parancsnoki változatok voltak, kevesebb üléssel és nagy hatótávolságú rádiófelszereléssel. Ezeket zászlóalj és magasabb szintű parancsnokok használták, mint személyi parancsnoki járművet. A leghíresebb az a 250/3-as volt, amit Erwin Rommel használt az észak-afrikai hadjáratban. A korai változatoknak hatalmas „keretantennájuk” volt, amit nagy távolságokról is könnyű volt észrevenni, és ezzel sebezhetővé váltak a tüzérség számára. A későbbi típusok ehelyett már egy botantennát használtak.

SdKfz 250/4

• SdKfz 250/4 leichte Truppenluftschützpanzerwagen - Légvédelmi változat 2 db MG34-es géppuskával felszerelve. Soha nem került sorozatgyártásra.
• SdKfz 250/4 leichte Beobachtungspanzerwagen - Megfigyelő jármű a Sturmgeschütz különítménynek.