| Sd.Kfz. 252 |
 |
|
| Típus | páncélozott féllánctalpas lőszerszállító |
| Fejlesztő ország |  Harmadik Birodalom |
| Harctéri alkalmazás |
| Gyártási darabszám | 413 db |
| Háborús részvétel | második világháború |
| Általános tulajdonságok |
| Személyzet | 2 fő |
| Hosszúság | 4,70 m |
| Szélesség | 1,95 m |
| Magasság | 1,80 m |
| Tömeg | 5,73 t |
| Páncélzat és fegyverzet |
| Páncélzat | 8-18 mm |
| Elsődleges fegyverzet | 1 db 7,92 mm-es MG 34 géppuska |
| Másodlagos fegyverzet | - |
| Műszaki adatok |
| Motor | Maybach HL 42 TRKM 6 hengeres benzinmotor |
| Felfüggesztés | torziós rugó |
| Sebesség | 65 km/h |
| Fajlagos teljesítmény | 100 LE |
| Hatótávolság | 320 (terepen 175km) km |
Történet
A leichter gepanzerter Munitionstransportkraftwagen, vagyis a "könnyű páncélozott lőszerszállító gépjármű" története szorosan kapcsolódik a rohamtüzérség történetéhez. 1935-ben Erich von Manstein ezredes javaslatot tett egy új alakulat-típus (Begleitbatterien) létrehozására, amelynek feladata - elképzelése szerint - a gyalogság támogatása volt. A Begleitbatterien, vagyis a "kísérő-ütegek" a koncepció szerint együtt haladva a gyalogsággal elhárítják az olyan akadályokat, amelyeket például a géppuska-fészkek vagy éppen az ellenséges bunkerek, tüzérségi eszközök jelentettek. Ehhez a feladathoz egy új fegyverre volt szükség: a rohamlövegre. A német hadiipar 1940 januárjában kezdte meg gyártani az új fegyvert, amely a német rohamtüzérség gerincét adta a háború végéig: a StuG III-ast.
Egy rohamlöveg-üteg (Sturmgeschütz Batterie) rohamlövegenkénti lőszer-javadalmazása háromszáz 7,5 cm-es gránátból állt, azonban egy páncélosba csak 44 fért be belőle; a többit a frontvonalhoz közeli lerakatokban tárolták. A lőszer-lerakatok és a rohamlövegek közötti összeköttetést az Sd.Kfz. 252 jelzésű könnyű páncélozott lőszerszállító-gépjárművek jelentették.
A jármű alapjául az Sd.Kfz. 250 jelzésű könnyű lövészpáncélos szolgált, amely lényegében az Sd.Kfz. 10 típusú könnyű camion páncélozott változata volt. Az új lőszerszállítót is hasonló páncélzattal látták el, azzal a különbséggel, hogy a páncéltest teljesen zárt volt. Ez elengedhetetlenül fontos volt az érzékeny és robbanásveszélyes lőszerek harctéren történő szállítása során. Az Sd.Kfz. 252-es nem rendelkezett beépített fegyverzettel, de általában rendelkezésre állt egy MG34 típusú géppuska, illetve egy-két géppisztoly és kézigránát a jármű belsejében elhelyezve; a két oldalsó kémlelőnyílás alatt pedig egy-egy zárható lőrést alakítottak ki. A lőszerszállító jármű egy rohamlöveg teljes feltöltéséhez elegendő lőszert tudott szállítani, amit további 49 gránáttal tudott növelni, ha az Sd.Anh. 32 jelzésű utánfutót is hozzákötötték.
Az Sd.Kfz. 252-es gyártása 1940 júniusában kezdődött és 1941 végéig tartott, amikor is gazdasági okokból felhagytak gyártásával. Ez alatt a másfél év alatt 413 jármű készült. Helyét a sokoldalúbb RSO, Maultier, illetve Sd.Kfz. 250/6 típusú járművek vették át.
Forrás: Wikipedia
