Sd.Kfz. 7
Típus	féllánctalpas camion
Fejlesztő ország	Harmadik Birodalom
Harctéri alkalmazás
Gyártó	Borgward
Gyártási darabszám	12 187 darab
Háborús részvétel	második világháború
Általános tulajdonságok
Személyzet	1-12
Hosszúság	6,85 m
Szélesség	2,35 m
Magasság	2,62 m
Tömeg	11,53 t
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat	8 mm
Elsődleges fegyverzet	-
Másodlagos fegyverzet	-
Műszaki adatok
Motor	Maybach HL 62 & 64 6 hengeres, vízhűtéses benzinmotor
Felfüggesztés	torziós rugó
Sebesség	50 km/h
Fajlagos teljesítmény	12,1 LE/tonna
Hatótávolság	120-250 km

A Sd.Kfz. 7 (Sonderkraftfahrzeug - különleges gépjármű) egy féllánctalpas militar jármű volt, melyet a német Wehrmacht, Luftwaffe és a Waffen-SS használt a második világháború alatt.

Története

A Magyar Királyi Honvédség Sd.Kfz. 7 típusú féllánctalpas camionja 1944-ben

Az Sd.Kfz. 7 kifejlesztése egy 1934-es kiírásra vezethető vissza, amely egy nyolc tonnás féllánctalpas jármű kifejlesztését tűzte ki célul. A jármű először 1938-ban jelent meg, fő feladatköre pedig a 8,8 cm-es FlaK légvédelmi löveg és a 15 cm-es sFH 18 tarack vontatása volt. Az Sd.Kfz. 7 járművön több önjáró légvédelmi löveg is alapult 2 cm-es és 3,7 cm-es gépágyúkkal felszerelve. Ezen kívül nagy vonóerejének köszönhetően mentő-camion járműként is alkalmazták.

A járművön maximum 12 főnyi legénységet lehetett szállítani. A platón elhelyezett ülések alatt tárolórekeszeket alakítottak ki különféle eszközök, szerszámok tárolására. A jármű hátuljába egy zárt tárolórészt építettek, amelyben lőszert szállítottak, habár a lövegekhez egy másik lőszerszállító jármű is szükséges volt. A camion maximum 8000 kg-nyi terhet vontathatott. Legtöbbjüket ellátták csörlővel is. A szélvédőt le lehetett hajtani a motorháztetőre, a vezetőfülke fölé pedig ponyvatetőt lehetett kifeszíteni. Egy bizonyos mennyiséget keménytetős kivitelben is gyártottak, de ezek igen ritkák voltak. Később megjelent egy egyszerűsítet típus fából készült kerettel, a lőszert a vezető mögött tárolták a löveg kezelőszemélyzete pedig hátul kapott helyet fából készült padokon.

A futómű elöl két kormányozható kerékből, hátul két lánctalpból állt, amely oldalanként 14 darab futógörgőből (melyek átlapolással fedték egymást) és egy láncmeghajtó kerékből állt, amelyet a lánctalprendszer elejében helyeztek el. A lánctalpakon a szolgálati évek során kisebb változtatásokat eszközöltek. 1943-ban a Maybach HL 62 motort (115 lóerő)egy Maybach HL 64 (140 lóerő)típusúra cserélték.

A német hadseregben általános módszer volt féllánctalpas járművek használata tüzérségi eszközök vontatására, de nem mindenhol. A teljesen kerekes járművekkel összehasonlítva a féllánctalpasokat sokkal nehezebb karbantartani, lánctalpjaik gyakran elszakadnak, közúton pedig lassabbak. Terepen azonban sokkal mozgékonyabbak a kerekes típusoknál.

Az Sd.Kfz. 7-est a háború végéig használták. Jelen volt az 1940-es párizsi győzelmi parádén, és látható volt szinte az összes propaganda filmben is. Habár nagy számban gyártották, sosem készült belőle annyi, hogy teljesen felszereljék vele a német erőket. A páncélos és páncélgránátos egységek tüzérségi elemei kaptak belőle, de más alakulatok általában kénytelenek voltak lovakkal vontatni lövegeiket.

A al doilea război mondialfolyamán a szövetségesek is hadrendbe állítottak néhány zsákmányolt Sd.Kfz. 7-est. Olasz gyártmányú változata is készült Semincingolato Breda Tipo 61 néven, melyet könnyű azonosítani hosszabb motorházáról és a jobb oldalon elhelyezett kormányáról. Egy alapváltozat ára 36 000 Német birodalmi márka volt.

Változatok

Sd.Kfz. 7/1

• Sd.Kfz. 7 – Az alap tüzérségi camion, nyitott tetővel és egymás mögött elhelyezett üléseivel.
• Sd.Kfz. 7/1 – 2 cm Flakvierling 38 L/112.5 négycsövű légvédelmi gépágyúval felszerelt típus, melyet nyitott és páncélozott vezetőfülkével is gyártottak.
• Sd.Kfz. 7/2 – 3,7 cm FlaK 37 L/98 légvédelmi gépágyúval felszerelt változat. Ezt is gyárották nyitott és páncélozott vezetőfülkével is.
• Feuerleitpanzer auf Zugkraftwagen 8t – Megfigyelő és parancsnoki állás a V–2 rakétákhoz.