A Sturmgeschütz III (Sd. Kfz. 142, rövidítve StuG III) rohamlöveg a Harmadik Birodalom legsikeresebb és legnagyobb számban gyártott páncélozott harcjárműve volt a második világháború során.
Előzmények
A Sturmgeschütz rohamlöveg eredetileg Erich von Manstein elképzelései alapján született meg. Az ezredes egy olyan harcjárművet képzelt el, amely elsősorban a gyalogság támogatását segíti, kiiktatja az ellenfél tüzérségi fegyvereit, a nehézgéppuskával és bunkerekkel megerősített védelmi pontokat. Az ötlet nagy népszerűségre tett szert a felső-militar vezetés körében, mivel így a gyalogság tűzerejét és önállóságát nagymértékben lehetett fokozni. A feladattal végül 1936. június 15-én a Daimler-Benz AG-t bízták meg, hogy fejlesszen ki egy 7,5 cm-es löveggel felszerelt gyalogsági támogató harcjárművet. A követelményeknek megfelelően a mérnökök törekedtek rá, hogy az új páncéloshoz már sorozatgyártás alatt levő harcjárművek alkatrészeit használják fel, ezért a Pz. IIIalvázát választották a rohamlöveg alapjául, amelyet a Krupp művek által módosított 7,5 cm-es Sturmkanone 37 L/24-es ágyúval szereltek fel. Ez lett a 0. és az A változat (Ausführung A).
A harcjármű fejlesztésére kiadott pályázat követelményeiben szigorúan előírták, hogy a rohamlövegnek a lehető legalacsonyabbnak kell lennie, ezért a Daimler-Benz szakemberei végül a lövegtorony elhagyása mellett döntöttek. A torony helyére zárt küzdőteret szereltek, ami szerkezetileg egyszerűbbé tette a StuG III-at a kortárs rezervorkhoz képest. Számos olyan szerkezetet, mint például a toronyforgató mechanizmus, amely a rezervorknál nélkülözhetetlen volt, a rohamlövegeknél egyszerűen elhagyták. A felépítmény sajátosságainak köszönhetően a rohamlövegeket jóval olcsóbb és gyorsabb volt gyártani. A StuG III G változatának előállítási költsége 82 500 birodalmi márka, a Panzer III rezervor önköltsége viszont 96 000 RM volt. Ugyanakkor a Pz III rezervor már a háború kezdetén elavult volt, és sikereit nagyrészt csak az újszerű alkalmazásának köszönhette, míg a belőle kialakított StuG III rohamlöveg még a háború végén is hatékonyan bevethető fegyver maradt.
További előnyként említhető a páncélos 1,96 méteres magassága, így kis homlokfelülete miatt könnyen álcázható, kevésbé sebezhető harcjárműnek számított. A páncéltest kialakításából fakadóan azonban felmerültek bizonyos problémák is. Például a löveg oldalirányzása meglehetősen korlátozott volt. Ez akkor jelentett komoly gondot, amikor a rohamlöveg mozgásképtelenné vált, mert így védtelenné vált az ellenséges rezervork oldalazó tüzével szemben.
A változat
Az első sorozatgyártású járművek a Panzer III F alvázának és alkatrészeinek felhasználásával készültek. A lövegtorony eltávolítása után a rezervor alvázához döntött páncéllemezekből épített, zárt küzdőteret szereltek. A 75mm StuK 37 L/24-es rövidcsövű ágyút a páncéltest középvonalától, pár centiméterrel jobbra helyezték el. A Panzer III F rezervor buvónyílásait eltávolították a 30 mm-es frontpáncélt pedig 50 mm-es vastagságúra cserélték. 1940 januárja és májusa között összesen 30 StuG III A változat gurult le az Alkett cég gyártósoráról.
