Sturmgeschütz IV
Alkalmazás
A rohamlövegek tekintet nélkül arra, hogy az StuG III-as vagy StuG IV-es típusúak voltak-e ugyanazt a feladatot látták el és ezért a két típust vegyesen használták a különböző rohamlöveggel felszerelt alakulatoknál. A StuG IV-eseket a StuG III-asokkal együtt önálló Sturmgeschütz Abteilung-okba szervezték 1942 végén a Sturmgeschütz Abteilung-ok rohamlöveg számát megnövelték az addigi 18-ról 28-ra. Az ütegek (Sturmgeschütz Batterie) száma továbbra is három maradt zászlóaljanként, de a szakaszokban szolgáló rohamlövegek számát kettőről háromra növelték. A rohamlövegek zászlóaljankénti számát később 3 parancsnoki rohamlöveg hozzáadásával 31-re növelték. Ez a Sturmgeschütz Brigade néven ismert szerveződési forma gyakorlatilag a háború végéig változatlanul fennmaradt.
1944 júniusában egy új szervezeti sémát vezettek be az eddigi megtartása mellett. Az új szervezeti forma a Sturmartillerie Brigade elnevezést kapta és rendszerint 45 rohamlöveg (33 StuG III/IV és 12 StuH 42) alkotta. Egy Sturmartillerie Brigade három ütegből állt, minden üteghez két parancsnoki jármű tartozott. Egy ütegben két szakasz StuG III/IV (2x4db) és egy szakasz StuH 42 (4db) szolgált. A Sturmartillerie Brigade-ok szerveződési formája a háború végéig változatlanul maradt.
A fentiekben ismertetett kialakítás azonban a háború vége felé egyre ritkábban valósult meg, mivel sohasem állt rendelkezésre elegendő rohamlöveg ahhoz, hogy minden alakulatot teljesen feltöltsenek. 1942-43-tól kezdődően -a németek stratégiájához hasonlóan- a rohamlövegek szerepe is megváltozott: egyre inkább páncélvadászokként alkalmazták őket a védekező harcokban. 1944-45-ben egyre általánosabbá vált az a gyakorlat, hogy a páncélos-hadosztályok rezervor veszteségeit is rohamlövegekkel igyekeztek pótolni. Márpedig a Wehrmacht veszteségei olymértékben nőttek, hogy a német ipar már nem bírta azokat teljes értékű, általában drága és bonyolult rezervorkkal pótolni.
A StuG IV mindent egybevetve sikeres típus volt, tökéletes accesoriije illetve helyettesítője a StuG III-asnak. Mind rohamlövegként, mind páncélvadászként megállta a helyét a harcmezőn.
StuG IV |
|
|
Típus | rohamlöveg |
Fejlesztő ország | Harmadik Birodalom |
Harctéri alkalmazás |
Gyártási darabszám | 1108 + 31 konverzió |
Háborús részvétel | második világháború |
Általános tulajdonságok |
Személyzet | 4 fő |
Hosszúság | 6,70 m |
Szélesség | 2,95 m |
Magasság | 2,20 m |
Tömeg | 23 t |
Páncélzat és fegyverzet |
Páncélzat | 10-80 mm |
Elsődleges fegyverzet | 7,5 cm KwK 40 L/48; 63 db gránát |
Másodlagos fegyverzet | 1 db MG 34 600 db lőszer |
Műszaki adatok |
Motor | 12 hengeres Maybach HL 120TRM |
Teljesítmény | 300 LE |
Felfüggesztés | laprugó |
Sebesség | 40 km/h |
Fajlagos teljesítmény | 13,0 LE/tonna |
Hatótávolság | 210 km |
|
Forrás: Wikipedia
A Sturmgeschütz IV (Sd.Kfz. 167, rövidítve StuG IV) a Harmadik Birodalomban kifejlesztett rohamlöveg, amelyet a második világháború során alkalmaztak.