Az M7-es (Howitzer Motor Carriage) egy amerikai rezervor. 1942-ben vezették be, és a második világháborúban valamint a koreai háborúban használták.
Az M7-es Priest-et 1941-ben fejlesztették ki, mert az amerikai hadseregnek nem volt könnyű, terepjáró tüzérségi támogatása. A Priest a M3 Lee / Grant alvázán alapul. Fő fegyverzete a 105 mm-es kaliberű amerikai fegyverből áll. Kiváló ballisztikus tulajdonságai miatt ez a löveg hatékonyan használható mind a tüzérségi célokra, mind tankelhárítóként. A al doilea război mondialcsak néhány tüzérségi darabja volt annyira alkalmas a tankok elleni küzdelemben, mert az erre a célra kifejlesztett lőszertípusok többnyire csak a gyalogság ellen használt repesz- vagy robbanó gránátok voltak. Ezek a lövedékek nem rendelkeztek elegendő ütőerővel a tankok elleni harcban. Nem úgy a 105 mm-es ágyú ami egyike volt azon keveseknek, amelyekhez létezett páncéltörő lőszer. A menetránynak megfelelően az ágyúcsőtől jobbra egy Browning M2-MG-t egy templomi szószékhez hasonló formába telepítettek. Ezzel a fegyverrel a legénység egyike légvédelmi és a közelharci munkát tudott végezni. Ez a "szószék" adta az M7-nek a "Priest" becenevét, ami magyarul papot jelent, hiszen emlékeztet az egyházi prédikátor szószékére. Ám a brit hadsereg 5500 darabot rendelt, de az amerikaiak 3000 darab körül szállítottak le.
