| M3/M5 Stuart |
 |
| Egy M3 Stuart az aberdeeni United States Army Ordnance Museum-ban, 2007-ben |
|
| Fejlesztő ország | Amerikai Egyesült Államok |
| Gyártási darabszám | 23 685 |
| Általános tulajdonságok |
| Személyzet | 4 fő |
| Hosszúság | 4,50 (14,8') m |
| Szélesség | 2,46 (8,1') m |
| Magasság | 2,3 (7'-6") m |
| Tömeg | 14,7 t (32 400 lb) |
| Páncélzat és fegyverzet |
| Páncélzat | 13–51 mm |
| Elsődleges fegyverzet | 37 mm-es M6 típusú páncéltörő ágyú |
| Másodlagos fegyverzet | 3 db .30–06 Browning M1919A4 géppuska |
| Műszaki adatok |
| Motor | Continental-Wright léghűtéses, benzinüzemű csillagmotor |
| Teljesítmény | 186 kW (250 Le) |
| Felfüggesztés | függőleges spirálrugó |
| Sebesség | 58 (közúton)
30 (terepen) km/h |
| Fajlagos teljesítmény | 13,25 kW/t (17,82 Le/t) |
| Hatótávolság | 120 (74 mi) km |
|
A négyfős személyzet M3 Stuart-ja előtt annak belső felszerelésével szemlézés idején
Fort Benningben, 1941. december 18-án
Az M3 könnyűrezervor (angolul Light Tank M3) az Amerikai Hadsereg megrendelésére kifejlesztett könnyűrezervor volt, amelyet a második világháborúban alkalmaztak. Elődje a T2E1 fejlesztési nevű M2 (könnyűrezervor) volt, amelyet 1935-ben kezdtek tervezni. A módosított M2-t 1941 márciusában kezdték gyártani M3 jelzéssel. A korabeli könnyűrezervorktól jelentősen el nem térő járművet a harctéri tapasztalatok alapján modernizálták, és ezt a változatot M5 könnyűrezervor néven rendszeresítették. Az M3 névadójául az amerikai polgárháború egyik tábornoka, James Ewell Brown Stuart szolgált. Ez a Stuart név a teljes családot jellemezte később. A britek Honey-nak becézték (magyarul „Édes”, „Kedves”, vagy „Drága” a nők után).
Konkurensei a német Panzerkampfwagen I és Panzerkampfwagen II, a szovjet T–26, –27, –40, –50, –60, –70, a lengyel 7TP valamint a japán Type 95 Ha-Go és Type 97 Chi-Ha. A típust bevetették a világháború összes hadszínterén.
A jármű bázisán több altípust hoztak létre. Ilyen volt az M8 önjáró tarack (Howitzer Motor Carriage M8) is. Ennek tömege 15 695 kg volt és a 75 mm-es M1 hegyitarackot alkalmazta (a háború utáni neve M116). Összesen 46 darab 75 mm-es lőszer volt bemálházható, de gyártottak a járműhöz páncélozott utánfutót is, amelyben további lőszerek kaptak helyet. A löveg mellett még egy 12,7 mm-es légvédelmi nehézgéppuskával is fel volt fegyverezve. 1942 végétől 1944 januárjáig gyártották, 1778 darab készült belőle.
