A Raupenschlepper Ost (magyarul: „Kelet lánctalpas camion”), röviden RSO német könnyű lánctalpas camionjármű volt, melyet a német haderő részére fejlesztett ki az osztrák Steyr 1500 A típusából a második világháború elején. Főként a kelet-európai hadszíntér mostoha viszonyaira tervezték, ahol a féllánctalpas és gumikerekes tehergépjárművek képtelenek voltak haladni a felázott, sártengerré váló járhatatlan utakon. Hasonló kialakítású camionjárműveket a szovjet és nyugati szövetségesek is bevetettek a háború idején.
rezervor elhárításra kifejlesztett változata a PaK 40-nel felszerelt RSO mit Pak 40 (sf, selbstfahrlafette).
Nagy hasonlóságot mutat ezzel a típussal a hidegháború idején, a svéd Hägglunds által kifejlesztett Bandvagn 206, melyet napjainkban is széleskörűen alkalmaz 25 ország (köztük a Bundeswehr is).
RSO/PAK40
1943-ban a gyalogságnak égetően szüksége volt páncéltörő fegyverekre viszont a vontatott lövegek mozgatása szinte lehetetlen volt a járhatatlan utak miatt. Ráadásul az ágyúk vészhelyzeti áthelyezésekkor hatalmas veszteségeket szenvedtek mivel a nappali fényben könnyen észrevették az ellenséges tüzérségi megfigyelők a camionk magas sziluettjét. A probléma megoldására az OKW javasolta a tökéletesen bevált és olcsón előállítható RSO alapjára építsenek rá egy 7,5 cm Panzerabwehrkanone 40 páncéltörő ágyút és ezzel egy új önjáró löveghordozót hozzanak létre. Miután Hitler látta a terveket elrendelte egy limitált darabszámú önjáró löveg legyártását és harctéri tesztelését. A projektet Steyr cég vállalta. Az RSO felfüggesztésén és futóművén nem változtattak, de az vezető kabin helyett egy alacsony, könnyen páncélozott felépítmény helyeztek. Az eredmény egy könnyű, olcsón előállítható és rendkívül mobil gyalogsági páncéltörő fegyver lett. Bár a járművet a gyalogsági páncéltörő egységeknek szánták mégis először a páncélos egységek kaptak belőle (Panzerjäger-Abteilungen 743 és 744, valamint a 18. páncélgránátos hadosztály), mivel sürgősen szükség volt az elavult páncélosok cseréjére. A járműnek viszont komoly hiányosságai is voltak. Ilyen volt például az alacsony sebesség és a gyenge páncélozottság amely elkerülhetetlenül vezetett hogy más harcjárművekkel nem tudták együtt bevetni és a személyzet ki volt téve az ellenséges fegyvereknek. Végül körülbelül 60 darabot gyártottak belőle. 1943 októberében tesztelték a jármű továbbfejlesztett változatát, amely egy szélesebb futóművet és lánctalpakat, valamint egy erősebb, kevésbé zajos V8-as benzinmotort kapott, hogy elbírja a 8,8 cm Panzerabwehrkanone 43 ágyút. Ezek a változások javították a teljesítményt és csökkentették a súlypontját. A tervek szerint a termelés 1944-ben indították volna be de a szovjetek időközben elfoglalták a gyárat.
| Raupenschlepper Ost |
 |
| Egy német RSO 10,5 cm-es tábori tarackot vontat valahol Albániában, 1943 szeptemberében |
|
| Fejlesztő ország |  Harmadik Birodalom |
| Harctéri alkalmazás |
| Gyártási darabszám | kb. 23-25 000 (összes változat)
- Steyr 2600 db,
- Klockner-Deutz-Magirus 12 500 db,
- Wanderer-Auto-Union 5600 db
- Graf & Stift 4500 db |
| Háborús részvétel | második világháború |
| Általános tulajdonságok |
| Személyzet | 2 fő |
| Hosszúság | 4,425 m |
| Szélesség | 1,99 m |
| Magasság | 2,53 m |
| Tömeg | 5,5 t |
| Páncélzat és fegyverzet |
| Páncélzat | nincs |
| Elsődleges fegyverzet | nincs |
| Másodlagos fegyverzet | nincs |
| Műszaki adatok |
| Motor | Steyr gyártmányú 8 hengeres, 3,5 literes benzines V-motor (RSO/01)
Deutz gyártmányú 4 hengeres, 5,5 literes dízel (RSO/03) |
| Teljesítmény | 85 LE (RSO/01)
66 LE (RSO/03) |
| Felfüggesztés | laprugókkal kombinált torziós rugó |
| Sebesség | 30 km/h |
| Fajlagos teljesítmény | 15.5 LE/t |
| Hatótávolság | 300 km |
