A Panzerkampfwagen VI, más néven Tiger (magyarul Tigris) rezervor minden tekintetben a második világháborús német haditechnika-fejlesztési erőfeszítések mintapéldája. A típust először 1942 augusztusában vetették be Leningrádhoz közel, a Ladoga-tó térségében.
Később szinte az összes hadszíntéren megjelent: a keleti fronton, Észak-Afrikában, Olaszországban, Normandiában, harcolt az Ardennekben és Magyarországon is a Harmadik Birodalom 1945-ös kapitulációjáig. Védettségének és tűzerejének köszönhetően neve egybeforrt a legyőzhetetlenséggel. A szövetségesek főképp nagy teljesítményű, 8,8 cm-es lövege és vastag páncélzata miatt tartottak tőle. Bár harci cselekményei máig legendásak, műszakilag megbízhatatlan és lassú volt. A szövetségesek elsődlegesen leküzdendő rezervorjává lépett elő, a jármű gyenge pontjait azonban hamar kitapasztalták. A háború végére harctéri fölénye egyre csökkent, mivel a szövetségesek egyre hatékonyabb páncéltörő ágyúkat állítottak hadrendbe, valamint a legtöbbet a levegőből küzdötték le. 1945 elején már csak igen kis példányszámban volt szolgálatban, de még Berlin utcáin is harcolt az utolsó napokban.
A Tigris megjelenése óriási technikai masina de cursehez vezetett, mivel a szövetségesek nem rendelkeztek olyan eszközökkel, amelyek a német nehézpáncélos leküzdéséhez alkalmasak lettek volna. Az amerikaiak az M4 Sherman rezervort 1940-ben kezdték fejleszteni, 1942-ben állították rendszerbe, és a Tigris rögtön elavulttá tette. Ugyanígy jártak az angolok és a szovjetek valamennyi típusukkal. Megindult az erős páncélozottság és a nagy tűzerő utáni hajsza. A Shermant és a T–34-est egyre erősebb lövegekkel látták el. Kifejlesztették a Sherman Fireflyt kifejezetten a Tigris (később a Párduc) ellen, a szovjetek pedig a teljes löveges harcjármű-állományukat áttervezték és átalakították.
A németek nem exportálták egyik szövetséges országnak sem (saját részre is mindig kevés volt belőle), csak saját csapataikat szerelték fel a típussal. A Magyar Királyi Honvédség 10 darabot átvett 1944 őszén a Kárpátok védelmének erősítésére. A legtöbb példányt azonban az elháríthatatlan meghibásodások és az üzemanyaghiány miatt a személyzet felrobbantotta, a megmaradt 1–2 darabot pedig visszaadták a német csapatoknak.
Tigris rezervor
(Tiger I, Pz VI) |
|
| Egy Tiger I Tuniszban 1943-ban |
|
| Típus | közepesnehéz rezervor |
| Fejlesztő ország |  Harmadik Birodalom |
| Harctéri alkalmazás |
| Gyártó | |
| Gyártási darabszám | 1355 db |
| Háborús részvétel | második világháború |
| Általános tulajdonságok |
| Személyzet | 5 fő |
| Hosszúság | 8,45 m |
| Szélesség | 3,72 m |
| Magasság | 3,14 m |
| Tömeg | 56,9 t |
| Páncélzat és fegyverzet |
| Páncélzat | 25–110 mm (kései változaton 120 mm) |
| Elsődleges fegyverzet | 8,8 cm Kwk 36rezervorágyú (L/56 űrmérethosszú) |
| Másodlagos fegyverzet | 2×7,92 mm MG34
6 darab ködvető (korai) |
| Műszaki adatok |
| Motor | 21 000 cm³, V12-es Maybach HL 210 P45 benzinmotor/23 000 cm³ HL 230 P45 |
| Teljesítmény | (642 LE)/515 kW (700 LE) |
| Felfüggesztés | torziós rugó |
| Sebesség | 38 km/h |
| Fajlagos teljesítmény | 12,35 LE/t |
| Hatótávolság | 110/195 (terep/közút) km |
VK4501 (P)
A Porsche-Tigris model la scaraje
A VK4501 (P) olyan lánctalpas járművet jelent, amelyet a Porsche cég tervezett, 45 tonna tömegű és az első számú prototípus. Fejlesztése a VK3001 (P)-ből indult, amelyet a VK6501 miatt állítottak le.
A típus a Porsche cégnél készült, még az eredeti pályázati kiírás feltételei szerint, amelyben 30 tonnás közepes rezervor kialakítását írták elő. A kisebb méretű rezervort az eredetileg tervezett benzin-elektromos hibrid helyett Diesel-motor hajtotta, futóművét a szovjet T–34-es mintájára alakították ki. Jó teljesítményű futóműve és kis tömege miatt jó konstrukció volt, de a Tigris elfogadott Henschel-változata mellett nem kapott bizalmat. Miután a Henschel nyerte el a gyártás jogát, a Porsche-féle Tigrisből 92 darabot rendeltek, és két példányt a Henschel-féle Tigrishez készített Krupp-toronnyal láttak el. A többiből a Ferdinánd páncélvadászt alakították ki.
Ferdinánd[szerkesztés]
 | Bővebben: Ferdinand és Geschützwagen |
Ferdinand páncélvadász a kubinkai múzeumban. Jól látható, hogy a homloklemez homogén, zárt, nincsen közelharcfegyverzet.
A Ferdinánd rohamlöveget a VK4501 (P) konstrukció alapján megrendelt 92 darab Porsche-alvázból 90 darabra építették. A Porsche cég nem készült el a toronnyal határidőre, ezért nem kaphattak megbízást a saját tervezésű Tigris sorozatgyártására. Az OKH azonban az elkészült alvázat hasznosíthatónak ítélte meg, és a Krupp-torony próbájának kudarca után a páncélvadász-változat mellett döntöttek.
A rohamlövegbe a rendszeresített Tigrisnél is hatékonyabb löveget építettek, a PaK (Panzerabwehrkanone = páncélelhárító ágyú) 43/2típusú, L/71 űrmérethosszú, 8,8 cm-est. A fegyver hatékonysága nagyrészt abban rejlett, hogy a nagyobb csőhosszon nagyobb kezdősebességet, ezért nagyobb kinetikus energiát kaphatott a lövedék. Ez nagyjából ugyanaz a fegyver, mint amit KwK 43 néven a Pz VI ausf B rezervorba építettek, páncéltörő képessége alig volt kisebb.[j 19] A fegyvert a szokásostól eltérő módon dobozszerű, minden oldalról zárt felépítményben helyezték el, mely erős (80–100 mm-es) páncéllemezekből állt.
Az erős védelem és hatékony fegyver miatt nagy reményeket fűztek alkalmazásához, de nem vált be. A 45 tonnásra tervezett jármű a nehéz fegyverrel és felépítménnyel végül 65 tonnás lett, amely már túl sok volt az eredendően jó konstrukciójú futóműnek. Mégis a legnagyobb hibája az volt, hogy a Porsche cég a páncéltesten nem tervezett géppuskát, a torony elhagyásával a járműnek egyáltalán nem maradt közelharc-fegyverzete. Ezért a 90 példányból 42 néhány hónapon belül ellenséges gyalogság támadásának esett áldozatul.
Forrás: Wikipedia
