Az F/A–18E/F Super Hornet többcélú negyedik generációs vadászrepülőgép, mely az F/A–18 Hornet jelentős továbbfejlesztésével jött létre az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészete igényeinek megfelelően. Aerodinamikailag nagyon hasonló az elődhöz, de 25%-kal nagyobb tömegű és méretű. A típussal így fel lehetett váltani az F–14 Tomcat vadászrepülőgépeket is, lehetővé téve, hogy csak 2-3 repülőgéptípus üzemeljen az amerikai repülőgép-hordozókon.
A Hornet továbbfejlesztésével elsősorban a McDonnell Douglas foglalkozott. A prototípus első felszállása 1995-ben történt. Részben a tőkehiány miatt azonban a McDonnell Douglas egyesült a Boeinggel 1997 augusztusában, majd egy hónappal később a fejlesztés jelentős mértékben felgyorsult. Alig két évvel ezt követően már hadrendbe is állt a Haditengerészetnél, a tervezett határidők előtt, ami ritka az ilyen magas fokon integrált haditechnikai repülőeszközök között. 1999-es szolgálatba állásával megkezdődött az F–14 Tomcat kivonása, ami 2006-ban befejeződött. Az amerikai rendszeresítést követően 2007-ben az ausztrál kormány is megrendelte a típust, mellyel az F–111C flottát váltották ki 2011-re.
A fejlesztő vállalatok, mint a Boeing és a Northrop Grumman 2013 nyár végére befejezték az Advanced Super Hornet nevű változat háromhetes repülési tesztjeit, melyben a kétüléses repülőgép radarkeresztmetszetét jelentősen csökkentették, valamint illeszkedő tüzelőanyag-póttartályokat szereltek fel a LEX-ek felső felületeire és egy újonnan kifejlesztett, törzs alatti többcélú, zárt fegyvertároló konténert (EWP, enclosed weapons pod) függesztettek fel. Az ebben a konfigurációban tesztelt repülőgép radarkeresztmetszete a fejlesztők szerint 50%-kal kisebb, mint egy hasonló F/A–18F-é, a CFT-kel pedig harcászati hatósugara több mint 130 tengeri mérfölddel nőtt, összesen több mint 700 tengeri mérföld lett a gép hatósugara. Ezeken kívül a Hornet Industry Team partnervállalataival együtt továbbfejlesztették a kabinbelsőt, az avionikát és a gázturbinákat is. Minden Block II-es sorozatú és újabb gépet át lehet majd erre szerelni.
| F/A–18E/F Super Hornet |
 |
| A VFA–102 F/A–18F Super Hornet-e (Melbourne, 2007) |
|
| Funkció | többcélú vadászbombázó |
| Gyártó | Boeing |
| Sorozatgyártás | 1996–napjainkig |
| Gyártási darabszám | >500 db |
| Fő üzemeltetők | USN
Ausztrál Légierő |
|
| Személyzet | 2 fő |
| Típusváltozatok | EA–18G Growler |
| Első felszállás | 1995. november 29. |
| Szolgálatba állítás | 1999 |
| Szolgálatból kivonva | >2035 |
| Légi győzelem | 1 |
| Légiharc-veszteség | 0 |
| Hajtómű |
| Hajtómű | Pratt & Whitney F414 |
| Avionika |
| Rádiólokátor | AN/APG–79 típusú AESA radar |
