A Bf 109 a második világháborúban a német légierőben (Luftwaffe) rendszeresített, és a legnagyobb példányszámban gyártott vadászrepülőgép. A Bf 109-essel repülő pilóták több légi győzelmet arattak a második világháború során, mint bármely más gép pilótái a repülés történetében. A kor első igazi modern vadászgépe, olyan tulajdonságokkal, mint például a csupa fém félhéj építésű sárkányszerkezet, alsószárnyas elrendezés, zárt pilótafülke, vagy a behúzható futóművek. A Bf 109 a Luftwaffe alap vadászgépe volt a világháború alatt.
1940 augusztusától szolgálatba állítják az F-4 ("F" mint "Friedrich")változatot. A nagyobb teljesítményű motor miatt újabb, szélesebb légcsavartollakkal szerelték fel az F–4 változatot. Ebben a változatban már megnövelték a pilóta védelmét is: egy 6 mm vastag fejpáncélt építettek be a jobbra nyíló kabintetőbe; erősített, edzett és vastag szélvédő üveget, valamint az ülés alatt és mögött elhelyezett üzemanyagtartályt cserélhető páncéllemezzel látták el. Ezek a módosítások pozitívan hatottak a pilóták moráljára.
A Focke-Wulf gyártmányú Fw 190 a Luftwaffe egyik együléses, egymotoros vadászrepülőgépe, és kora egyik legjobb vadásza. 1942 őszétől egészen 1943 végéig a legjobb gép volt kategóriájában még a szövetséges gépek között is, azok csak a háború vége felé előzték meg, de mindvégig a Luftwaffe legkiválóbbja maradt. Ennek ellenére a németek vadászpilótái mégis a Bf 109-est részesítették előnyben. Főként a második világháborúban használták. A háború után a francia és a szovjet légierő is használta rövid ideig. 1941-től több mint 20 000 darabot gyártottak belőle, beleértve a körülbelül 6000 vadászbombázó változatot is.
FW 190 D–9
- Hossz: 10,19 m
- Fesztávolság: 10,51 m
- Magasság: 3,36 m
- Legénység: 1 fő
- Motor: Junkers Jumo 213A-1; 1776 LE felszálláskor
- Sebesség: 688 km/h (6600 m-en)
- Fegyverzet: 2 db 20 mm-es Mauser MG 151/20 gépágyú; 2 db 13 mm-es Rheinmetall Borsig MG 131 géppuska
- Tömeg: 3490 kg (üresen); 4840 kg (maximális felszállótömeg)
- Csúcsmagasság: 11 280 m
- Hatótávolság: 960 km
Az FW típusú gépek magyar vonatkozása:
A Magyar Királyi Honvéd Légierő szolgálatában
A Magyar Királyi Honvéd Légierő 1944 októberében kapta első 18 db Fw 190 F–8-as gépét. Ezekkel a 102/1. Pávián zuhanóbombázó-század Ju 87 D–5 gépeit cserélték le. A század Lévay Győző (Lexi) százados parancsnoksága alatt állt. Súlyos harcokat követően karácsonyra elvesztették gépeik felét. 1944 decemberében és 1945 januárjában további 18 gépet adtak át. Ezzel megalakult a 102/2. Puli század és a 102. vadászbombázó osztály is. Január után kaptak még 2×18 gépet, amik részben eredeti német felségjellel repültek, csak a fehér sorszám volt feltüntetve a motorburkolaton. A teljes átvett mennyiség 72 db gép. A gépek a W.501-től W.572-ig tartó számozást kapták.
A háború végén a két század Ausztriában adta meg magát az amerikaiaknak. Megmaradt gépeiket felrobbantották. A magyar „fókákkal” repülő pilóták a földi kilövések mellett elértek körülbelül másfél tucat légigyőzelmet is. A legsikeresebb talán Róza János szakaszvezető volt, aki 5-8 légigyőzelmet ért el. Az iratanyagok megsemmisültek a háborúban, ezért nem lehet pontosan meghatározni, ki hány győzelmet aratott.
Forrás: Wikipedia
