A Sonderkraftfahrzeug 251 (rövidítve Sd.Kfz. 251) a második világháborúban alkalmazott német általános rendeltetésű ún. féllánctalpas páncélozott harci jármű. Teljes nevén Mittlerer Schützenpanzerwagen Typ HL kl 6p (Borgward gyártmány) vagy Mittlerer Schützenpanzerwagen Typ H kl 6p (Hanomag gyártmány) Felépítménye négy fő változatban készült, amelyet az ábécé A, B, C és D betűjével jelöltek meg.[1] Ezen túlmenően további 23 feladatspecifikus felépítmény-változatot alakítottak ki a lövészpáncélostól az önjáró lövegeken át a tüzérségi megfigyelőkig. Az alváltozatokat számokkal jelölték a 251-es szám után /-jellel elválasztva.[2] Az egyes feladatkörökre átépített, azonos felszereltségű járművek között gyakori volt az eltérő felépítmény-változat (például Sd.Kfz. 251/3 Ausf. C és D) A háborút követően Csehszlovákiában gyártásban maradt a típus a felépítmény kisebb módosításaival, a járművek az 1950-es évek első felében még hadrendben álltak OT–810 típusjellel. Napjainkban is főként ezeket a csehszlovák gyártású járműveket alkalmazzák a különféle hagyományőrző rendezvényeken.
A német hadseregben az 1930-as évek második felében rendszeresített rezervork és az akkoriban kifejlődő rezervor-harcászat német irányzata megkövetelte, hogy a gyorsan áttörő rezervorcsapatokkal az őket követő gyalogság együtt tudjon mozogni. Ezért egy általánosan alkalmazható páncélozott lövésszállító járműre volt szüksége a hadvezetésnek. A típus, mely a 251-es sorozatszámot kapta a német nevezékrendszerben, alvázszerkezete az 5, 8, 12 tonnás camion gépjárművek alvázainak felhasználásával lett kialakítva. Kezdeti hiányosságokat (A és B változat) kijavítva a gyártásracionalizálás és a harctéri tapasztalatok felhasználásával alakult ki a C, majd a D felépítmény. Utóbbit 1940-től egészen a háború végéig gyártották, de a B változatból is üzemeltek még példányok a normandiai partraszállást követő időkben. Mind a négy felépítmény-változat egységesen két részre volt bontva. A két féltest rögzítése a vezető és a mellette ülő járműparancsnok mögött történt csavarkapcsolatokkal. A háború végén ezt a megoldást is elhagyták, összehegesztették őket.
A jármű féllánctalpas, azaz a jármű elejében elhelyezett Maybach-motor a gépjárműtest alatti futóműn kialakított lánctalpas rendszert hajtotta, az orr alatt elhelyezett gumikerekes, torziós laprugókkal felszerelt tengely csak az enyhe ívű kanyarodást szolgállta. A tényleges fordulást a lánctalpak egyes oldalainak fékezésével oldották meg. Ez az elrendezés a háborút követően nem került továbbfejlesztésre egyik országban sem, gyakorlatilag a csak tisztán lánctalpas és gumikerekes futóművek fejlesztése fejlődött tovább napjainkra.
Az alaptípus fegyverzete két, egy mellső és egy hátsó, géppuska volt. A mellső géppuska előre és oldalra tüzelhetett, a kezelőt egy ékszerűen kiképzett 10 mm-es acéllemez védte, a hátsó pedig egy forgatható légvédelmi állványra volt szerelve, védőlemezei nem voltak kialakítva. Géppuskaként alkalmazható volt mind az MG 34, mind az MG 42 is.
A jól bevált típusnak 23 altípusa alakult ki, melyeket sok más feladatkörben (például légvédelem, rezervor-elhárítás, éjszakai harc támogatása, rakétavetők hordozása) is alkalmaztak.
| Sd.Kfz. 251 |
 |
| Wermacht rendszámú Sd.Kfz. 251/1 Ausf. D egy magángyűjteményben. Homloklemezén az alakulat jelzései láthatóak |
|
| Fejlesztő ország |  Harmadik Birodalom |
| Gyártó | Hanomag |
| Gyártási darabszám | 15 252 |
| Háborús részvétel | második világháború |
| Általános tulajdonságok |
| Személyzet | 2+10 fő |
| Hosszúság | 5,8 m |
| Szélesség | 2,1 m |
| Magasság | 1,75 m |
| Tömeg | 7,8 t |
| Páncélzat és fegyverzet |
| Páncélzat | 8-14,5 mm |
| Elsődleges fegyverzet | 2 db 7,92 mm-es MG 34 vagy MG 42 géppuska |
| Másodlagos fegyverzet | alváltozattól függő |
| Műszaki adatok |
| Motor | Maybach HL 42 TUKRM típusú hathengeres benzinmotor henger ürtartalom=4170cm3, üzemanyag=160 l motor_teljesítménye = 100 LE 3000 f/p-nél(73,6kW) |
| Felfüggesztés | torziós rugó |
| Sebesség | 52,5 km/h |
| Hatótávolság | közúton 300, terepen 130 km |
