| P–38 Lightning |
 |
| P–38L gépek kötelékben |
|
| Funkció | Nagy hatótávolságú kísérővadász repülőgép |
| Gyártó | Lockheed |
| Tervező | Clarence Johnson |
| Gyártási darabszám | 10 037 db |
| Ár | 97 147 USD (1944-es adat) |
|
| Személyzet | 1 fő |
| Első felszállás | 1939. január 27. |
| Szolgálatba állítás | 1941 |
| Szolgálatból kivonva | 1949 |
| [becsuk]Méretek |
| Hossz | 11,53 m |
| Fesztáv | 15,85 m |
| Magasság | 3,00 m |
| Szárnyfelület | 30,43 m² |
| Tömegadatok |
| Szerkezeti tömeg | 5800 kg |
| Max. felszállótömeg | 9798 kg |
| Hajtómű |
| Hajtómű | 2 db Allison V–1710–111/113 12 hengeres folyadékhűtéses turbófeltöltős soros elrendezésű benzinmotor |
| Teljesítmény | 1425/1725 LE[1] / db (Allison és Lockheed által közölt adat) kW |
| Repülési jellemzők |
| Max. sebesség | 667/714 km/h (7620 m magasságban) |
| Átesési sebesség | 170 km/h |
| Hatósugár | kb. 1770 km |
| Hatótávolság | kb. 5300 km |
| Legnagyobb repülési magasság | 13 400 m |
| Emelkedőképesség | 1448 m/perc (24,13 m/s) |
| Szárny felületi terhelése | 260,9 kg/m² |
| Fegyverzet |
| Beépített fegyverzet | 1 db 20 mm-es Hispano M2(C) gépágyú
4 db .50 M2 Browning géppuska (12,7 mm űrméretű) |
| Nem irányított rakéták | 4 db M10 háromcsövű 112 mm-es rakétavető
10 db 127 mm-es HVAR |
| Bombák | 2 db 907 kg, 2 db 454 kg
4 db 227 kg, 4 db 113 kg |
| Egyéb függesztmények | 2 db 209 literes tüzelőanyag-póttartály a szárny alatt |
| Háromnézeti rajz |
 |
A P–38 Lightning (magyarul: villám) a második világháború elején kifejlesztett legnehezebb együléses amerikai vadászrepülőgép, amelyet a United States Army Air Corps igényeinek megfelelően terveztek a Lockheed mérnökei. Felépítése meglehetősen rendhagyó, ugyanis két, függőleges vezérsíkkal rendelkező törzs közé középre építették be a pilótakabint és a fedélzeti fegyvereket magába foglaló gondolát, ezeket a szárny kötötte össze. Két motor hajtotta, melyek forgatónyomaték-problémáit ellentétes irányban forgó légcsavarjaikkal oldották meg. Az elsősorban nagy hatótávolságú elclește- és kísérővadász feladatkörre kifejlesztett típusnak több eltérő feladatkörű változata is készült, melyek képesek voltak zuhanóbombázó, alacsonyan támadó és fotófelderítő (F–4 és F–5) bevetéseket is végrehajtani, a világháború vége felé már rádiólokátort is építettek egyes változataiba.
P–38F
A gyártás 1942 tavaszán kezdődött. Márciusban jelent meg a csendes-óceáni, az év közepén az európai, majd novemberben az észak-afrikai harcterek felett. 527 darabot gyártottak belőle.
P–38G
Ebbel a típusból 1082 db készült, mely az első 1943-ban állt szolgálatba a Csendes-óceánon.
