| SZU–122 |
 |
| Egy SZU–122-es a kubinka rezervormúzeumban |
|
| Fejlesztő ország | Szovjetunió |
| Gyártó | Uralmash |
| Gyártási darabszám | 1150 |
| Háborús részvétel | német–szovjet háború |
| Általános tulajdonságok |
| Személyzet | 5 fő |
| Hosszúság | 6,95 m |
| Szélesség | 3,00 m |
| Magasság | 2,32 m |
| Tömeg | 30,9 t |
| Páncélzat és fegyverzet |
| Páncélzat | 45 mm |
| Elsődleges fegyverzet | 122 mm-es M–30SZ tarack |
| Másodlagos fegyverzet | nincs |
| Műszaki adatok |
| Motor | V–2-34 típusú 12 hengeres dízelmotor |
| Teljesítmény | 375 kW (500 LE) |
| Felfüggesztés | Christie-felfüggesztés |
| Sebesség | műúton 55, terepen 40 km/h |
| Fajlagos teljesítmény | 12,13 kW/t |
| Hatótávolság | 200-280 km |
|
A SZU–122 (cirill betűkkel: СУ–122 –самоходная установка, magyar átírásban: szamohodnaja usztanovka) szovjet gyártmányú önjáró tüzérségi löveg, melyet a Vörös Hadsereg használt a második világháború idején, a keleti fronton. A járművet a T–34 rezervor alvázára épített, a módosított M–30 típusú tarackot magába foglaló felépítménnyel alakították ki. A 122-es szám a tarack űrméretére utal.
A SZU–122 sorozatot 1942 decemberében kezdték el gyártani az Uráli Nehézgépgyárban (Uralmas), és 27 járművet készítettek el egy hónap alatt, habár az eredeti terv szerint több mint 100 darabot kellett volna havonta. A gyártás 1944 nyaráig folytatódott, és addig összesen 1120 darab SZU–122 készült el. Később ebből fejlesztették ki a SZU–122M-et valamint a SZU–122–3-at.
