| Szu–24 |
 |
| Szu–24 |
|
| NATO-kód | Fencer |
| Funkció | Harcászati vadászbombázó repülőgép |
| Gyártó | - Szuhoj
- Novoszibirszki Repülőgépgyár
|
| Gyártási darabszám | 1200 |
|
| Személyzet | 2 fő |
| Első felszállás | 1971 december |
| Szolgálatba állítás | 1974 |
| Méretek |
| Hossz | 22,67 m |
| Fesztáv | 17,63 m |
| Magasság | 6,19 m |
| Szárnyfelület | 55,20 m² |
| Tömegadatok |
| Szerkezeti tömeg | 22 300 kg |
| Max. felszállótömeg | 39 700 kg |
| Hajtómű |
| Hajtómű | 2 db Ljuka AL–21F3A utánégetős gázturbinás sugárhajtómű |
| Tolóerő | 2×75 kN
2×110 kN utánégetővel |
| Repülési jellemzők |
| Max. sebesség | 1550 km/h nagy magasságban
1,1 Mach (1 340 km/h) tengerszinten |
| Hatósugár | 560 km (végig kis magasságon repülve) |
| Hatótávolság | 2500 km |
| Legnagyobb repülési magasság | 11 000 m |
| Emelkedőképesség | 150 m/s |
| Szárny felületi terhelése | 651 kg/m² |
| Fegyverzet |
| Beépített fegyverzet | 1 db GS–6–23 gépágyú, 500 darab lőszerrel |
| Háromnézeti rajz |
 |
| A Szu–24 háromnézeti rajza |
|
A Szu–24 (NATO-kódja: Fencer) a Szovjetunióban, a Szuhoj Tervezőirodában az 1960-as években kifejlesztett kétüléses, kéthajtóműves, változtatható szárnynyilazású, szuperszonikus vadászbombázó repülőgép. Feladatköre és felépítése hasonlít az amerikai F–111-re. A repülőgép az 1970–1980-as években a Szovjetunió alapvető frontbombázó repülőgépe volt. Néhány fejlődő országba exportálták, és több szovjet utódállam is üzemelteti. Oroszországban tervezett utódja a Szu–34, melynek 2007-ben indult el a lassú sorozatgyártása.
